Bán Aladár Általános Iskola Várpalota

i ♥ bánali

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap

„Jártam a jelenben, éltem a jövőben.”

000Ma reggel nyílt meg iskolánk felső zsibongójában az Arany János életét és pályafutását bemutató „Jártam a jelenben, éltem a jövőben.” című emlékkiállításunk. A kiállításon városunk vezetői, intézményvezetői, iskolánk tanulói, pedagógusai, nyugdíjas kollégáink körében hallgathattuk meg a márciusban megtartott emlékműsorunk részletét.

Ezt követően pedig intézményvezető asszony kiállítás megnyitó gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel, amelyet honlapunkon is megosztunk az érdeklődőkkel.

 

Kedves Vendégeink! Kedves Kollégák! Kedves Fiatalok!

Kétszáz éve született Nagyszalontán Arany János, a 19. század magyar költészetének központi alakja, a magyar nyelv máig utolérhetetlen mestere. A jubileum alkalmából március 2-án kezdetét vette az „Aranykor” címmel meghirdetett emlékév.

Az iskolánkban ma nyíló kiállítás az emlékévhez való csatlakozásunk második állomása, hiszen március 2-án, Arany János születésnapján emlékműsorral tisztelegtünk a költő óriás előtt. Azzal az emlékműsorral, amiből most szemelvényeket hallhattak.

Arany János szemérmes, szerény ember volt, a személyisége nem engedi meg, hogy az emlékének ajánlott programsorozat harsány legyen. Okos visszafogottságra van szükség, amellyel azonban mégis képesek vagyunk megszólítani generációkra való tekintet nélkül sok mindenkit. Célunk mind az emlékműsorral, mind pedig a kiállítással, az, hogy Arany példamutató attitűdje, amely megjelenik az életművében, még szélesebb körben válhasson közkinccsé.

Arany János nevét mindenki ismeri, de vajon ismerjük-e őt magát? Tudjuk-e róla, milyen szenvedélyesen szerette a művészetet? Mivel érdemelte ki a neki szentelt figyelmet, a születésének bicentenáriuma kapcsán egyfajta népmozgalom kialakulását, számtalan civil kezdeményezést országszerte és a határokon túl?

Aranyt úgyszólván minden érdekelte. A festészet, a szobrászat, a színház világa… Zongorázott és gitározott… Dalokat írt, verseket zenésített meg. Népdalgyűjteménye előtt még Kodály Zoltán is fejet hajtott.

A művészetnél pedig csak egy valamit becsült jobban: az emberi tisztességet. Számára ez egyet jelentett a hazafisággal, a haza bölcs, csendes és cselekvő szeretetével.

A költő életének 65 éve alatt végigélte a kor sorsfordulóit, lírájában hangot is adott mindannak, ami a magyarsággal történt. Arany elsősorban epikus költőnek tartotta magát, de költészetének – a méltán népszerű és halhatatlan Tolditól eltekintve – elsősorban lírai része érvényes ma, és hordoz az utókor számára is üzenetet.

Költői eszmélésének ideje a reformkor, kibontakozásának, egyéni hangjának kialakulása az 1848-49-es szabadságharc idejére esett.

Depressziója, költői erejének elapadása az önkényuralom időszakában csúcsosodott ki, második alkotói korszaka az 1850-es és 1860-as évek fordulóján a nemzeti remények újraéledésével indult, míg időskori rezignációja az 1867-es kiegyezés utáni korhoz kapcsolható. Lírájában és kisepikájában – balladáiban – pontosan követhetők a kor és az egyéni élet párhuzamai.

Élete utolsó évtizedében egyre zárkózottabb lett, majd hivatalainak elhagyása után a Margitszigeten írta meg utolsó nagy ciklusát, az Őszikéket.

A költő 1882. október 22-én halt meg Budapesten.

1995-ben a Magyar Írószövetség Arany János Alapítvány megalapította a nevét viselő díjat, amelyet 1996-ban adtak át először. 2016-ban az Országgyűlés a költő születésének 200. évfordulója alkalmából Arany János-emlékévvé nyilvánította 2017-et, az évfordulóra a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet bocsátott ki.

Arany János szellemi hagyatékából az önreflexió, a morális integritás, a történelmi koroktól, ideológiáktól független erkölcsi következetesség, az intézményi szigor, a tevékeny, ám visszafogott hazaszeretet és a közügyekért való odaadás mind-mind kiemelten fontos. – És ne feledkezzünk el a költői varázslatról sem. Arany rendkívüli módon gazdagította anyanyelvünket.

Érdekes adaléka az Arany emlékévnek, hogy az 1850-es években a nagykőrösi gimnáziumban Arany János mellett még további 6 tanár volt/lett az akadémia tagja. Egyikük, Szigethi Warga János  akinek a nevéhez fűződik az a jelentős eredmény, hogy a nagykőrösi lyceumba elsőként vezették be tanítási nyelvként a magyart, az addigi latin helyett.

A másik érdekesség és egyben aktualitás is, hogy 2011. szeptember 26-án az Országgyűlés a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át; 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt.

Felhívom a figyelmet a kiállítást kiegészítő interaktív feladatlapokra, melyeket iskolánk könyvtárpedagógusa- Czirákyné Kiss Edit- állított össze évfolyamonként. Ezeket a feladatlapokat valamennyi kiállításon résztvevő tanuló használhatja, kitöltheti, ha végigjárja azt az utat, amelyen a tablók vezetnek.

A mai napon –az „Aranykor” címmel meghirdetett emlékévhez kapcsolódva ajánljuk a Petőfi Irodalmi Múzeum által összeállított vándorkiállítás anyagát a jelenlévők és az érdeklődők figyelmébe, abban a reményben, hogy mindannyiunk személyes élményévé válik minden róla szóló megemlékezés.

Fedezzük fel együtt, itt és most újra Arany Jánost!