Bán Aladár Általános Iskola Várpalota

i ♥ bánali

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap

Ballagás 2018.

ghjkl

Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Tanárok és Szülők! Kedves ballagó Diákok!

Örömmel köszöntök mindenkit ezen a szép napon, az általános iskolai évek egyik meghatározó  ünnepi eseményén.

A ballagás igazi ünnep. A végzős diákok számára azért mert véget érnek gyermekkoruk évei és kezdődik egy új, izgalmas időszaka az életüknek,  amelyben sorra követik egymást a változások.

A szülők számára azért, mert ez az alkalom lehetőséget teremt arra, hogy végiggondolják, gyermekük milyen nagy utat járt be 14 év alatt, ami számukra, így visszatekintve, talán úgy tűnhet, hogy egy szempillantás alatt elrepült.

És ha már szóba került az idő múlása, szeretnék egy kicsit az idő gondolatával foglalkozni.

„Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.”

Albert Einstein

Ez egy ritkán hallott idézet Albert Einsteintől a legnagyobb XX. sz-i tudóstól az időről, az egyik legmeghatározóbb dimenzióról, amiben élünk.

Mindennek megvan a maga órája/ideje és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében. Ideje van a születésnek és ideje az elmúlásnak, ideje az ültetésnek és ideje az aratásnak,ideje van a növekedésnek, az örömnek, a bánatnak, a megtartásnak, az elengedésnek és a búcsúzásnak.

Az életünk valójában olyan, mint egy sok színes papírba csomagolt ajándék. Szépen fokozatosan, az évek  múlásával egyre több réteg kerül arra az értékes ajándékra, amit elballagó diákjaink, gyermekeink jelentetek szüleiknek, családjuknak.

Kedves Ballagó Fiatalok!

Ahogyan múltak az  iskolában töltött évek, úgy  gyarapodtatok egyre több tudással, érzelmekkel, tapasztalatokkal, barátokkal, élményekkel.

Az itt eltöltött 8 év alatt félig felnőttetek.

Emlékszem a napra, amikor kis elsősként sokan közületek megilletődötten álltak a tanévnyitó ünnepélyen. Persze voltak olyanok is, akik nagyon magabiztosan lépték át ennek az iskolának a küszöbét, akkor is, és az óta is rendíthetetlenül.

Van, aki szeretett, és  van, aki a mai napig szeret ide járni.

És olyan is akad köztetek, aki már alig várja, hogy szabaduljon.

Türelmetlenül számolta a napokat, várva, hogy végre túl lehessen az egészen és fellélegezhessen, hogy végre vége.

Hamarosan felszabadultan vethetitek bele magatokat a nyárba, abba a végtelennek tűnő szabadsággal fűszerezett időbe, ami a középiskola megkezdéséig vár rátok.

Idő, idő…ami gazdaggá tesz mindannyiunkat.

Valóban értékes az idő – egyre inkább annak tűnik egy rohanó, türelmetlen és hatékonyságra törekvő világban –, de nem egészen úgy, ahogy azt a legtöbben gondolják.

Az idő értékét nem az adja, ha minél több dolgot bele tudunk süríteni a napba, hanem az az egyszerű tény, hogy véges. Ha elvesztegetjük, soha többé nem kapjuk vissza. Nem szeretjük pazarolni az időt, mert „annyi minden más hasznosat tudnánk csinálni helyette”. De van, hogy pont azzal pazaroljuk, hogy azt gondoljuk, pazaroljuk. Igaz ez az apróságokra és az igazán fontos dolgokra egyaránt.

Engedjetek meg, hogy  néhány tanácsot adjak útravalóul nektek az időtökkel kapcsolatban!

Hasznosítsátok az időtöket!

Csábító azt gondolni, hogy mások ellopják az időtöket, és valóban sokan meg is tehetik – ha hagyjátok. A valóság az, hogy minden egyes élethelyzetben, minden egyes pillanatban Ti rendelkeztek azzal, hogy amit átéltek, azt hasznosítjátok-e, vagy az életetek kukájába kerül.

Unatkoztok?

Találjatok ki új ötleteket a munkátokhoz, gondolkozzatok jövőbeni terveken, a céljaitokon, emberi kapcsolataitokon, kikapcsolódási lehetőségeken. Vagy csak tapasztaljatok valami újat! Próbáljatok  észrevenni olyan apró részleteket, amiket eddig soha nem figyeltetek meg. Minden egyes percnek adjatok értelmet, mert amit most elengedtek, azt soha többé nem kapjátok vissza.

Van, aminek nagyobb a tétje, mint néhány elvesztegetett óra. Van, amikor egyetlen döntés befolyásolja az egész életeteket. Hogyan döntsetek? Kövessétek a szívetek szavát és induljatok el az álmaitok felé? Vagy hallgassatok a többiekre, akik kevésbé merészek, akik nem hisznek a nagyszerűben, csak az átlagosban?

Sokan bele sem vágnak, mert a külső hangok erősebbek belső vágyaiknál. Mi van, ha nem sikerül és csak elvesztegetitek az időtöket? Mi van, ha az a rengeteg energia, amit a célotokba fektettek, teljesen fölösleges?

Ilyen nincs. Ha valami tényleg fontos számotokra, akkor az abba fektetett energia soha nem fölösleges. Ha valaki tényleg fontos szerepet tölt be az életetekben, akkor bármit tesztek érte, nem fölösleges .

Visszagondolva az eddigi éveitekre, rengetegszer mondhattátok volna, hogy elvesztegettétek az időtöket. Energiát fektettetek olyan emberekbe, akik nem érdemelték meg. Harcoltatok olyan célokért, amik eleve halálra voltak ítélve, csak még nem tudtátok. Gondolkodtatok  olyan terveken, amik soha nem valósultak meg. Mindez kidobott idő volt?

Lehetett volna az, ha így döntötök. De semmi nem volt elvesztegetett idő, amit hasznosítani tudtatok. És nem lesz ez másként a jövőben sem.

Ne féljetek megtenni azt, ami most fontos számotokra! Ha később nem éritek el vele a várt eredményt, akkor sem tettetek semmit hiába. Ha elbuktok a célokhoz vezető úton, sőt, még ha soha nem is éritek el azt, már akkor is sokkal többet kaptatok, sokkal többet éltetek – és emberként sokkal többet értek –, mint az, aki el sem indult.

„Soha ne mondjatok le az álmaitokról azért, mert sok időbe telne beteljesíteni azt. Az idő amúgy is el fog telni.”

Ha sikerül, nyertetek. Ha nem, akkor is, mert az út során rengeteg értékes tapasztalatot gyűjtötök, és Ti magatok is többé, jobb emberré váltatok.

Ne várjatok – vágjatok bele most! Ne féljetek a kudarctól, mert az egyetlen valódi kudarc az életben az, ha nem teszünk semmit a céljainkért. Az idő kegyetlen ellenfél, nem fog  senkire várni. Ugyanakkor hűséges szövetséges is egyben, ha kihasználjuk!

Használjatok ki minden egyes percet és soha ne feledjétek: csak az az elvesztegetett idő, amit annak tartunk. Ne feledkezzetek meg egyetlen pillanatra sem szüleitekről, családotokról, akik támogattak, támogatnak és mindig mellettetek állnak. Köszönjétek meg nekik, hogy hisznek bennetek és kísérnek benneteket az úton, amin jártok.

Végezetül azt kívánom : mindig legyen időtök nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje, olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve, dolgozni, mert ez a siker ára, játszani, mert ez az örök ifjúság titka, szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is, aki adja és azt is, aki kapja, egy pici mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere, néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet!