Bán Aladár Általános Iskola Várpalota

i ♥ bánali

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Trianon 100

Trianon, egyetlen szó, amihez számtalan szót kapcsol a magyarság: békediktátum, szégyenteljes, igazságtalan, szétdaraboltság, csonka… és a sor hosszan folytatható. S minden szó mögött érzelmek feszülnek, pedig már 100 éve.

     Trianon, a rideg számok, az elcsatolt országrészek négyzetkilométerei, az ott élő magyarság lélekszáma nem puszta statisztikai adat.


     De vajon mennyit tudunk mindezek hátteréről? Miért és hogyan született a döntés, kinek, minek volt rá befolyása? Mi lett a tényleges következménye, hogyan hatott ez ki az élet szinte minden területére?

      Másfél hónapja a Francia Külügyminisztérium levéltára közzétette az 1920. június 4-én aláírt szerződés eredeti, letölthető szövegét a honlapján. 523 oldalt tesz ki az angol, francia és olasz nyelven íródott dokumentum, a számítógépen mindössze 20 MB tárhely letöltve. S aki a kérdésekre további válaszokat szeretne, az megtalálhatja az új kutatásokat bemutató könyvekben, cikkekben, riportok, podcastok beszélgetéseiben. Így teljesebb képet kaphatunk az összeomlás és a magyar társadalom összefüggéseiről, a hadsereg, a menekültek, a közellátás problémáiról, az elcsatolt részeken az új közigazgatás megjelenéséről. 

Trianon nem pusztán a határokat rajzolta át, de az új határok által megváltoztatta a gazdasági-társadalmi viszonyokat is. Az új kutatások új forrásokat is feldolgoznak, időközben megjelentetett dokumentumokat, kéziratokat, naplókat, korabeli nyomtatványokat, térképeket, fotókat. A meghatározó történelmi személyiségek mellett a hétköznapok egyszerű embereinek sorsát is felvillantják.

     Cseppben a tenger. Egyetlen ember életének egy részletét kiragadva tennénk hozzá a nagy Trianon képhez egy parányi mozaikdarabot. Iskolánk névadója, Bán Aladár, élete delén kortársként élte meg mindezt. Az első világháború kezdetén egy budapesti főgimnázium tanáraként hadbavonult egykori diákjaiért és tanár társaiért aggódhatott. Az első háborús év karácsonyi vacsorájához tíz sebesült katonát hívott meg tanítónő feleségével, aki önkéntes vöröskeresztesként – a szigorú szakmai vizsga letétele után -  a hadi kórházakban segédkezett, az esti virrasztást arra is felhasználva, hogy némely analfabéta sebesültet írni-olvasni tanítson. Önzetlen munkáját kitüntetéssel ismerték el. Bán Aladárt 1914 szeptemberétől a VIII. kerületben közgyámmá nevezték ki, a közjótékonysági és gyermekvédelmi bizottság tagjává. Az elkövetkező nehéz időkben rá várt a feladat, hogy az árvákról gondoskodjék, a felelősöket, a gyámokat felügyelje.

      A főgimnázium épületét mindjárt 1914 nyarán a mozgósítások során lefoglalta a hadsereg. Előbb katonákat szállásoltak el benne, majd 500 fős hadikórházzá, később rokkant-kórházzá, azt követően pedig rokkantak utókezelő intézetévé vált a világháború évei alatt. A tanítás egy távolabbi, másik kerület gimnáziumában folyhatott a délutáni, kora esti órákban a korábbi szertári, szemléltető anyagok, a könyvtár támogatása nélkül, egy másik intézménybe befogadva, annak működéséhez alkalmazkodva. A hadba vonult tanárokat helyettesíteni kellett a maradóknak, a többlet terheket csak az osztályok összevonásával tudták megoldani, hogy az óraszám ne növekedjék. A tantestület úgy döntött, hogy fizetésük 1 %-át ajánlják fel a hadbavonult tisztviselők családjának támogatására. Mindenki jegyzett hadikötvényt is. A betegségek is nehezítették a tanítást. Bán Aladár április elsejétől a tanév végéig kényszerült szabadságra a betegsége miatt. 

      Az utolsó háborús tanév újabb megpróbáltatásokat hozott. A tanárok közül hatan a fronton szolgáltak, a 7. és 8. osztályos diákok közül többen a besorozásra vártak. Alig indult el szeptemberben a tanítás, amikor október elején a spanyolnátha járvány miatt fel kellett függeszteni a tanítást. November közepén hiába próbálták újra indítani, 10 nap múltán a járvány felerősödése miatt ismét be kellett zárni a kapukat. Februárra már nem a járvány, hanem a fűtőanyag hiánya akadályozta az újbóli nyitást, hogy aztán márciustól júniusig valahogy elevickéljenek csökkentett óraszámokkal, naponta 2-4 tanórát megtartva.

      S míg a járvány dúlt, addig az élet is felbolydult az országban és Budapesten. Az utcákat elárasztották a frontról visszatérő katonák. Jött az őszirózsás forradalom, kormányt alakított Károlyi, majd mire meglett az iskolában szűkösen a fűtőanyag, már a tanácsköztársaság vette át a hatalmat. Nem csak az igazgató személye, nem csak a homlokzaton a nemzetiszín zászló lett vörös lobogóra cserélve, a változás mélyrehatóbb volt. Bán Aladár még örülhetett, hogy fedél maradt a feje fölött, az I. kerület Munkás és Katonatanács lakásbizottsága csak új lakót költöztetett be hozzájuk a Bercsényi utcai lakásukba. 

      Fedél a fej fölött… Nem csak a katonák, de a megszállt országrészekből a menekülők tömege is megjelent. Ki rokonnál, ki menekülttáborba, ki pedig a vagonlakások egyikébe húzta meg magát, többnyire családostul. A menekültek között ott voltak az iskoláskorú gyermekek, ifjak is, akiknek oktatását az ország iskolái felvállalták. S ott a menekült tanárok, közöttük egy az erdélyi Sepsiszentgyörgyből érkező rajztanárnő is, aki az ottani tanítóképzőben dolgozott. 1916-ban együtt menekült a tanítóképzővel Debrecenbe, majd 1918-ban épp csak visszatelepült, de a románok újabb betörése után már nem akart tovább maradni, inkább Budapestre jött, hogy egy év múlva szülőhelyére, Győrbe térjen haza. Ő volt Révész Györgyi, Bán Aladár második felesége élete alkonyán. 

      Az 1919/1920-as tanév sem indult kedvezően. Már az augusztus komoly problémákat hozott. Meg kellett semmisíteni a tanácsköztársaság idején kiadott bizonyítványokat, érettségi vizsgákat kellett helyettük megtartani, az új elsősök beíratásához pedig a felvételi vizsgákat. A tanulói túljelentkezés miatt zsúfolt épületből a „c” osztályok számára új helyen bérelni tantermeket. Az épületbe beköltözött tanév elején a tankerületi főigazgatóság, majd a tanév során a megszállt területről a kolozsvári egyetem jogi kara is. A tüzelő hiánya ebben a tanévben is gondot jelentett november és március között. Csak a szülők támogatásából tudtak tűzifát beszerezni, hogy néhány órát megtarthassanak. 

      A tanév még tartott, amikor a trianoni békeszerződés aláírásra került. Az iskola hivatalos értesítője egyetlen sorral sem reagált rá, mint ahogy korábban a megszálló románokra sem tért ki egy szó erejéig sem. De vajon a tanárok az osztályteremben is némák maradtak tanítványaik előtt? A  diákjaival mindig kedvesen, szelíden bánó Bán Aladár vajon csak a kötelező tananyagot vette át a 3. a osztállyal, melynek osztályfőnöke is volt? Vagy a latin órán a gall betörés is szóba került az elhíresült mondással: „Vae victis” – Jaj a legyőzötteknek, hogy aztán a római erények példázatával folytatva a történetet új hitet és reményt adjon? Nem tudjuk, mi hangozhatott el a tanári katedrán, de egykori tanítványai szilárd erkölcsi alapzatot kaptak tőle, hogy nagyszerű felnőttekké váljanak. Közöttük volt Ferencsik János, a világhírű karmester is. Ha Bán Aladárt, a tanárt már nem is hallhattuk, de Bán Aladárt, a költőt igen, szól hozzánk Trianonról írt versében csendes méltósággal, öntudattal:

 

Bán Aladár: Trianon után

 

Amíg lehet, tartsd fönn a régi fényt

És élj apáid szent szokásaként.

Ne aljasítsd le magyar voltodat,

Ki koldus módra él, koldus marad.

 

Mit tisztes ősök éltének sora

Reád hagyott, ne vesd el azt soha;

Bár asztalod nincs rakva gazdagon,

Ne tudja más, hogy gondok súlya nyom.

 

Hitvány, ki nem tud némán tűrni bajt,

S kaján szomszéd előtt nyög és sóhajt.

Kebled takard, ne lássék rajt' a seb,

A gúnymosolynál nincs kegyetlenebb!

100 év múltán iskolánk névadójához hasonlóan csendes méltósággal szeretnénk megemlékezni. Törekedni arra, hogy az Illyés Gyula által említett lélek épületeinek tartóoszlopait együtt munkálkodva erősítsük, elférjen alatta mindenki, határtalanul.

 

Illyés Gyula: A lélek épületei

 

Kormos képek a magyar múltból 4.

 

Időbe gyökeresedett
tornyok
szögezik helyükre a boldog
nemzeteket.

 

De hol Petőfik egetverő
szive lehullt, betúródott a földbe,
ott is egy építő erő.

 

Arany lépdelni kezdett.

 

S hol földbe marva
Rákóczi marka.

 

Szél vág s homok.
Országok széle ponyvamód lebeg.

 

Ti, láthatatlan, szent alapzatok
sorsunkon ti könnyítsetek:

 

nyomódjatok!