Bán Aladár Általános Iskola Várpalota

i ♥ bánali

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Versek

Jobbágy Károly: Búcsúzó

 

Búcsúzunk attól,aki minket
éveken át a jóra intett,
tanított -s védett,hogyha kellett;
így cseperedtünk szíve mellett.

Mennyi apró és nagy viharban
vitt minket féltve,szinte karban;
lelkünket mentve,fedve sokszor
óvott jövendő záporoktól.

Volt otthonunk és legtöbbünknek
anyánk,apánk -ki kísért minket;
de amit ők nem tudtak adni,
azt kaptuk itt nyolc év alatt mi.

Apró gyermekként még remegve
léptünk ebbe az épületbe,
s most úgy megyünk el,hogy az élet
titokból -tiszta törvénnyé lett.

Bárhová nézünk,most már minden
úgy villan vissza szemeinkben,
ahogy hosszú pár éves múltunk
alatt azt itten megtanultuk.

Feledheti anyját a gyermek?
- Álmában új életre kelnek,
s öreg korban is fényben állnak
gesztusai elmúlt szavának.

Épp így mi is már mindenképpen
magunkba zárva,rejtve,szépen
visszük azokat,kik szeretnek,
s emlékét derűs reggeleknek.

S pajzsként emeljük,hogyha zordul
kínoknak kardja ránk csikordul,
mert az a pajzsunk,az a vértünk,
mit itt tanultunk,s végigéltünk.


 A költeményt Barua Mirá 8.a osztályos tanuló szavalta

 

 

 

Kiss Kálmán: Szonett ballagóknak

 

Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep,
A szó, a könny, a mosoly, a virág,
Körétek gyűlik szinte a világ
S mi néktek adjuk búcsúzó szívünket.
Az életet, mely jutalmaz és büntet,
S melyben az ember örökké diák,
Most jelképezze zöld májusi ág,
S halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.
Szép lassúsággal búsan szól az ének,
föl-fölrepülne, leszáll, tétováz,
A sok kopott pad integet felétek.
Tán könny is csordul –, nem tudni okát,
Elsápadva a messzeségbe néztek,
s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább!

A költeményt Sörös Bettina 7.a osztályos tanuló szavalta

 

 

 

 

Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

 

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szívét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskolapadok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

A költeményt Forgács Roland 8.b osztályos tanuló szavalta