Bán Aladár Általános Iskola Várpalota

i ♥ bánali

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Archívum Jubileum
Jubileum

00

 

00

 

 

„A nép tanítója voltam,

Gyerekekhez lehajoltam,

Szívemhez őket felemeltem

Szeretetre így neveltem.”

Palotás Andorné (Bizsi néni)

A tudás fény, a tanító dolga, hogy a gyermek iránti türelemmel, szeretettel és megértéssel továbbítsa azt.

Szelestey Lászlóné (Anci néni)

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:

igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindenki javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

Badicz Istvánné (Szilvi néni)

61 éve, hogy Várpalotára kerültem. 1965-ben Vanderer Tibornéval együtt léptünk be elsőnek az új iskolába. Nyugdíjazásunkor, 1990-ben léptünk ki.
Még ennyi év után is fülembe cseng, amit útravalóul kaptam pályám kezdetén: hivatástudat és kötelességteljesítés a pedagógus feladata.
A legszebb hivatás embereket nevelni, jellemeket kialakítani és jövőt építeni. A költő is így vall:


„Csak egy életünk van ezen a földön,
nekünk kell azt széppé tenni,
de úgy, hogy magunkéval
mások életét is megszépítsük.”


Pályám során felajánlottak más munkát is, de én maradtam. Veres Péter sorai jutottak eszembe: „Én nem mehetek el innen soha sehova…” Itt vertem gyökeret, itt is fogok meghalni.

Kívánom a mai nevelőknek, hogy tudatosan vállalják a küzdelmet, hisz ez teszi naggyá őket.

Di Giovanni Jánosné (Joli néni)

 

Bánali!

Amikor idén szeptemberben kiderült, hogy az egyik egyetemi tantárgyam gyakorlati részét egy általános iskolában kell teljesíteni, rögtön a régi iskolám jutott eszembe. Hat éve ballagtam el a Bán Aladárból, de nagy örömmel tapasztaltam, hogy a volt tanáraim közül mindenki felismert és örült nekem, amikor visszamentem az iskolába. Őket látni és ezen a régi helyen lenni, ahol 8 évig gyerekeskedtem, sok érzést és emléket előcsalt belőlem.

Bővebben...
 

Előhang

01 

EMLÉKKÖNYV

 

ISKOLÁNK FENNÁLLÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

 

„Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy
felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól
végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson
szeretni amit csinálunk és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk
csinálni."

 

(Szentgyörgyi Albert)  

 

 

Az idén ünnepli iskolánk fennállásának 50. évfordulóját. Mi sem természetesebb, minthogy méltóképpen megemlékezzünk az elmúlt 50 évről. Nem elég csak színes terveket, programokat megálmodni és megvalósítani. Fontos, hogy megálljunk egy percre és visszagondoljunk mindarra, ami történt és történhetett az elmúlt fél évszázadban.

50 év. Egy  emberöltő. Fél évszázad, ami már elég jelentős ahhoz, hogy kimondhassuk: az évek számát tekintve megöregedett a Bán Aladár Általános Iskola.

De mint minden kornak az ember életében, ennek az 50 évnek is megvan a maga szépsége, bölcsessége, értéke, méltósága. Méltóság. Talán ezt a jelzőt emelném ki elsősorban, hiszen egyik legfontosabb és az elismerésre leginkább okot adó tulajdonság, ami jellemzi iskolánkat. Valójában nem az évek számítanak, bár meglehet, az épület külseje, állaga nem a fiatalságot sugallja, de a tartalom, ami a kopott falak között rejlik, az fáradhatatlan és fiatalos lendülettel van teli.

Nem mehetek el szó nélkül az iskola feladata, küldetése mellett. Minden iskola alapvető feladata az igazi értékek közvetítése. Célja pedig az, hogy ezeket az értékeket  felismertesse és elfogadtassa a tanulókkal. Ez a feladat és cél közös valamennyiünk  számára, akik ehhez a közösséghez tartozunk, és azok számára is, akik valaha ide tartoztak.

Generációk jártak ide, nőttek fel iskolánk falai között, akik innen kikerülve megőrizték azokat az értékeket, amiket iskolánk nyújtott számukra, amik elég stabilnak, jó alapot nyújtónak bizonyultak saját életükben, és ami miatt nyugodt lelkiismerettel bízzák ránk gyermekeiket, unokáikat.

Mik is azok az értékek, amiket iskolánk közvetít?

Úgy gondolom, minden iskola alapvető feladata a jó, az igaz és a szép közvetítése. Ezek az értékek valamennyiünk életében nagy jelentőséggel bírnak. Az iskola elsőrendű feladata megmutatni azokat az utakat, melyek elvezetnek a jó, az igaz és a szép felismeréséhez.

Lehetőséget teremteni a tanulóknak a döntésre, megtanítani arra, hogy megtalálhassák mindazt, ami a boldogulásukat okozza.  Az iskolának nem az a feladata, hogy a felnövekvő generációknak meggyőződéseket közvetítsen. Sokkal inkább az, hogy tanítványait  hozzásegítse, hogy a saját ítélő-és felfogóképességüket használni tudják. Tanuljanak meg a saját szemükkel  látni  a világban. Az iskola feladata, hogy képességeket ébresszen fel a tanulókban, igényt arra, hogy észrevegyék a valódi értékeket a világban.   Az iskola értékközvetítő szerepe elsősorban abban nyilvánul meg, hogy próbálja nevelni, alakítani a tanulók ízlését, hiszen az ide járó fiatalok a legfogékonyabb korban vannak, ahhoz, hogy segíteni lehessen nekik abban, hogy a maradandó értékeket felismertethessük velük. Mindazt, ami igaz, szép és jó. A valódi értékközvetítés nehéz munkája itt kezdődik. Minden valaha és napjainkban is itt dolgozó, igazi pedagógus ezt fontos feladatának tekintette/tekinti.

Természetesen fontos a tanítás is, nem csak a nevelés. A biztos tudásalap, amire aztán a későbbiekben tud támaszkodni a  gyermek, ha az élet göröngyös útján halad előre céljai felé. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget. Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel.

Csillogó  szemű gyerekeink nem maguk váltották a belépőjegyet arra az útra, amit úgy hívunk: élet. Ha szemükbe nézünk, ugyanazt a sugárzást érezzük, ugyanazt olvassuk ki belőlük: „Itt vagyok, faragj az évek során embert belőlem!” Ez az a nemes feladat, amit az iskolában dolgozó pedagógusok élethivatásuknak választottak és a hosszú-hosszú évtizedek során sem fogytak ki az energiából, életkedvből, nem vesztették el lendületüket, lelkesedésüket, töretlenül, fáradhatatlanul dolgoznak azért, hogy aztán azok a csillogó szemű kis tanítványok felnövekedve azt mondhassák: büszke vagyok az iskolámra, büszke vagyok arra, hogy a Bán Aladár Általános iskolába jártam.

Végezetül néhány gondolatot szeretnék megosztani  a boldogságról,  a  sikerről és a sikerhez vezető útról. Úgy gondolom fontos, hogy valamennyi pedagógus, aki élethivatásának választotta a tanítást, nevelést, saját életén, példáján keresztül is tanítson, neveljen, mutassa meg tanítványainak, hogy az élethez nem csak tudás, de kellő kitartás, elszántság, optimizmus  és akarat is szükségeltetik. Ha mindez megvan, a siker kulcsát tarthatjuk a kezünkben.

„Mielőtt azt mondod, hogy: „nem tudom”, kérdezd meg magadtól, hogy megpróbáltad-e!
Mielőtt győzni hagyod a kétséget, szembesítsd vele a tényeket!
Ha a meghátrálásra találsz okot, a folytatásra keress másikat!
Mielőtt elbuksz vagy megállsz, a sikerről győzd meg magad!
Mielőtt visszatart a félelem, a hit vigyen előre!
Mielőtt a problémák megállítanak, használd a célhoz  problémáidat!
Mielőtt mások miatt feladod, mutasd meg, hogy te vagy a jobb!
Mielőtt kevesebbel is beéred, lásd, hogy befejezni megéri!
Mielőtt elhinnéd, hogy nincs kiút, menj tovább, így teremtesz irányt!
Mielőtt visszafordulsz, szánj időt a megnyugvásra!
Mielőtt elengeded a nagy álmot, engedd, hogy valóra váljon!
Mielőtt elindulsz a boldogság után, teremtsd meg ott, ahol vagy!”1

A mi munkánk küldetés. Irányt, utat mutatni a tanítványoknak, hogy el ne tévedjenek az élet útvesztőiben. Fáklyaként lángolni és világítani,ha a félhomályban fáznak és nem találják az útjukat. Az elmúlt 50 év valamennyi fáklyájának fénye és lángja ott él valamennyiünk szívében és emlékeiben. Őrizzük,ápoljuk,vigyázunk rájuk,nem hagyjuk  kialudni a lángot,hogy átadhassuk fényét és melegét a jövő generációinak is.

Dr. Juhász Attiláné
intézményvezető

____________________________
1 Nancye Sims

 

IGEN, EGYSZER ÉN IS BÁNALIS VOLTAM!

A mai technika uralta világban minden gyermeknek van telefonja, hiszen miért ne? Már természetes az, hogy a gyerek iskolába megy akkor kap egy telefont, amin persze az internet adta lehetőségek által minden elérhető, játékok, virtuális agybontó dolgok sokasága. Minden kicsi és nagyobb diák (köztük én is, nem tagadom) a telefonjával és az abban levő virtuális boldogságával van elfoglalva, a tanítók, tanárok mindent megtesznek, hogy érdekessé tegyék a tanórát, ez azonban sokszor kudarcba fullad, hiszen van más sokkal érdekesebb ami lefoglal minket.

Bővebben...
 


4. oldal / 4